A „Pepper szelleme” néven ismertté vált optikai trükköt először a 19. században alkalmazták színpadi illúziók megteremtéséhez, mint amilyen például egy kísértet előtűnése a semmiből. Az elmúlt években több cég is jelentkezett olyan multimédiás alkalmazásokkal, amelyek erre az évszázados eljárásra épülnek.
Pepper-effektus a birminghami Cadbury World
csokoládémúzeum kiállításán
Kép: pshab
Kép forrása
Bár a koncepciót Henry Dircks liverpooli mérnök fedezte föl, és ő is építette meg a megjelenítőrendszer első prototípusát 1862-ben, mégis John Henry Pepperről nevezték el később, aki elsőként alkalmazta hagyományos színházi környezetben: ugyanabban az évben egy Dickens-kisregény – The Haunted Man and the Ghosts Bargain – színi adaptációjában a Pepper által tökéletesített eljárással jelenítettek meg a színpadon egy szellemet.
A módszer arra az egyszerű elvre épül, hogy egy üvegfelületen egy megvilágított tárgy képe visszatükröződik. Az effekt kiváltásához el kell helyeznünk a színpad előtt egy üveglapot, amely 45 fokos szögben meg van döntve a közönség irányába, és amely alatt egy árnyékos kamra található. Ebben a kamrában rejtőzik a szellemet alakító színész, akit ha odalent megvilágítanak egy erős fénnyel, alakja a fönti, áttetsző rétegre vetül. Mivel a képmás „valós időben” keletkezik, az a színpad alatti színész mozdulatait is élőben „közvetíti”.
A londoni Musion cég vetítőrendszere (Musion Eyeliner) már nem üveglapra, hanem egy vékony fóliarétegre vetít nagyfelbontású videoképeket. A fólia nem a színpad előtt, hanem annak hátsó részén található és alatta egy projektor helyezkedik el.
Mivel mind a képek nagy felbontása, mind a filmfelvételen szereplő figurák szabad mozgása háromdimenziós hatást kelt a térmélységben, a vállalat „3D-s holografikus projekcióként” utal a technológiára. Azonban szűkebb értelemben véve a rendszer nem háromdimenziós és nem is „holografikus”, hisz a felvételeket egyetlen kamerával rögzítették és egy projektorral vetítik le azokat.
A cég kijelzőtechnológiáját eddig konferenciákon való „távjelenléthez”, illetve szórakoztatóipari és oktatási környezetekben alkalmazták. Az egyik legnagyobb médiafigyelmet kapó ilyen esemény Károly herceg brit trónörökös élő távszereplése volt 2008 januárjában az Abu-Dzabiban megrendezett, az energia jövőjéről szóló csúcstalálkozón (World Future Energy Summit). Ugyanebben az évben az X-Japan japán rockzenekar adott jubileumi koncertet, részben szintén a Musion eljárása segítségével. Az eseményen a zenekar egy 1998-ban elhunyt tagja újra megjelenhetett a színpadon, fóliára vetített mozgókép-figura formájában.
A Musion nem az egyetlen vállalat, amely Dircks módszerére épülő multimédia-eszközt fejlesztett. Ugyanezen az elven működik például az ausztrál The Shirley Spectra megjelenítőrendszere (SpectraVision) is. A vállalat több múzeumnak is fejlesztett már olyan installációkat, melyekben egyes kiállítási tereket – például egy vitrint – virtuális figurák népesítenek be, melyek így tulajdonképp miniatűr színházzá alakítják környezetüket.
|
